Zságot András
Június 24. és június 25.
Június 24.
A mai nap legfontosabb eseménye tegnapi, kikaptunk a németektől, illetve döntetlen lett, elnézést, csak már nem figyelek az írásra, mert folyton a boldogságot keresem, döntetlen lett tegnap a mérkőzés, kiestünk, továbbjutott Franciaország, Németország és Portugália.
S nagyon meleg van. A hőségriadót egy nappal meghosszabbították, péntek éjfélig.
Én meg csak gondolkozom és gondolkozom, most például azon, hogy beoltassam-e magam koronavírus ellen, ami harmincezer áldozatot szedett Magyarországon, a világon pedig milliókat.
Elolvastam a Beowulföt, nehezen olvasok verses műveket, mindig elkalandozik a gondolatom, s végül én nem olvasó vagyok, hanem író.
Író vagyok? Holnapután jőnek a munkások, a szakemberek, megnézik, nem szivárog-e a gáz a lakásban. Holnapután szombat, miért pont szombaton jönnek? Azért, mert író vagyok. Tényleg író vagy, ezer pici jel, hogy elkerülnek a régi barátok, mind azt mondogatja, író vagy, azért, mert író vagy.
Hova vágyom? Egyszerre Párizsba, édesanyához és maradásra.
Mi lesz még? Beszélni fogunk a 2000-es évek első feléről? Beszélni fogunk a 2000-es évek első feléről.
Mindenki hazudik, vagy tényleg a láthatatlan kéz varázsol? Vagy kétszáz évig jó élni, vagy harmincig.
Holnap kivasalok és lapozom a könyvet.
…………………………………………………………….
Már június 25. van. Péntek. A nap első tette volt a felkelés, többször felébredtem éjszaka, de így van ez már, ha az ember halni szeretne. Ne akarj meghalni, akkor egyből megjelennek a könyveid, s szeretni fognak a nők.
Egyébként éjjel mindig többször ébredek fel. Régen egyszer, az is bosszantott, a többször először bosszantott, ma már komoran tudomásul veszem.
Tehát ma első tettem volt a felkelés. De egyik első tettem volt a kivasalás. Ezen a héten kimostam az ágyneműt és pár mást, ma pedig vasaltam.
S számítógép, egyre magányosabb vagyok, s egyre többet kapcsolom be a számítógépet.
S már reggel is jó meleg volt az idő, emlékszem, ki is mentem vizet inni, de meglepve tapasztaltam, hogy nem folyik víz a csapból. Se meleg, se hideg. Nincs víz, csak harmadfokú hőségriadó, állapítottam meg.
Felhívtam a Fejérvízt, azt mondták, 11 óra és dél között újra lesz víz. Azt hiszem, kilenc táján hívtam őket.
S töprenghettem olvasás helyett, mi legyen, várjak 11-ig vagy lemenjek a szigorú pillantású emberek közé, s vásároljak ásványvizet.
Végül itthon maradtam, arra gondoltam, éjszaka se szoktam inni, ezt a pár órát kibírom víz nélkül.
S szerencsére nem is kellett tizenegyig várni, tízkor már folyott a víz a csapból.
Csőtörés volt.
S olvasgattam, s írogattam a számítógépre elméncségeket, többnek tetszett, mint eddig, író úr.