Zságot András

 

Június 29. és június 30.

 

            Ma úgy terveztem, könyvtárba megyek. 11-kor nyitott, s mostanság egymást érik a hőségriadók, ma is az van, azt tanácsolták, hogy délelőtt 11 és délután 3 között ne menjünk utcára. De én délután 3 után nem akartam könyvtárba menni, hideg vízzel megmostam a fejem, s elmentem 11-kor – a könyvtárba.

            Most van nyolc könyv itthon. Meg még több is, nyolc el nem olvasott könyvtári könyv van itthon.

            Nagy a szenvedés az életben. Én jó vagyok, de lehetnék százszor jobb. S az mit érne, akkor se lenne nyugalmam, akkor se kegyelmeznének a láthatatlan ellenségek.

            Tényleg úgy írok, mintha őrült lennék. De torkig vagyok vele, hogy nem tudok úgy kimozdulni a lakásomból, hogy ne induljon el mellettem egy autó, ha melléérek.

            Milyen élet ez? S milyen élete van annak az autóvezetőnek, aki vár-vár, aztán ha melléérek, elindul az autójával?

            Ma nem írtam a Facebookra, komolyodom?

            Édesanyának segítek jogi kérdésekben, csak szeretne egy kicsit jobban, csak ne érezném, hogy néha örül a kudarcaimnak ő!

            Tényleg tébolyodott vagyok, vagy a világ hazugságokkal terhes.

            Nincs akkora különbség az emberek között, amennyi látszik.

            Mi lesz ebből? Az egész világ másé, nekem egy lakásnyi hely adatott. S tudják, hogy gyenge vagyok, s mindenki ideáll az ajtóm elé a véremért, sorba.

…………………………………………………………….

            Június 30.

            Ma sem írtam egyáltalán semmit a Facebookra, pedig régen úgy vártam, hogy valaki jelölje be, tetszik, amit írtam.

            Eljön egy nap, s végképp öröm köszönt a lakásomra, ebben bízom.

            Ma voltam a postán, mindig kíváncsi vagyok, ha kimozdulok itthonról, ellenséges hangulat fogad-e, vagy baráti. Most se ellenségesek nem voltak, de még barátiak sem.

            De legalább nem láttam rosszalló, szúrós, utálatos pillantást. Egész jó volt lélegezni.

            S megnéztem a Katonazene című filmet, itt forgatták Székesfehérváron, Liszt Ferenc utca, Lépcső utca, Csónakázótó, csak elég szomorú film, arról szól, hogy a rossz győz.

            Édesanyának is szorgalmasan írom a leveleimet, de mióta ideírom a napjaim történéseit, édesanyának kevesebbet írok arról, mi esett velem aznap.

            Például nem írtam meg neki, hogy megnéztem a Katonazene című filmet, vajon ő látta? Most vagy bármikor.

            Holnaptól tiltják az egyszer felhasználható műanyagok árusítását, tányérok, evőeszközök, azt hiszem, a zacskókat is, holnap megyek bevásárolni, viszek magammal zacskót, már készültem napokkal ezelőtt, tudtam, hogy ez lesz. De jó volna, ha zacskók azért lennének a boltban, mert egyszer elszakad az, amit félretettem a bevásárlásomhoz.

            Ma ezek történtek, egy kicsit fáradt voltam a film után, a másfél óra fekvéstől fájt a fejem, olvasom a Kalevipoeget, Kalevipoeg egy ember volt, az észt nemzeti eposznak adta a név a címét.

            Holnap kora reggel bevásárlás.

 

 

Oldal: Június 29. és június 30.
Zságot András naplója - tíz nap - © 2008 - 2024 - naplotiznap.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat