Zságot András

 

Június 26. és június 28.

 

            Június 26. A nap beszámolójának első része a tegnap este tudósítása. Vízfoltot vettem észre a WC-m falán, féltenyérnyit, megriadtam, csak nem csőtörés áldozata lettem? Másfél órán át elaludni se tudtam este, többször mentem ki a WC-be, megnézni, nő-e a vízfolt. Szerencsére nem nőtt, azzal nyugtattam magam, majd holnap reggel meglátom, csőtörés-e ez, s ezzel el is aludtam.

            Ma reggel örömmel tapasztaltam, hogy a WC-beli víznyom nem nőtt, sőt megszáradt, talán nem csőtörés, nem kell vele időt rabolni.

            Édesanya viszont ma ment koronavírus-oltásra, én még nem vagyok védett, édesanyának ez a második oltása volt, mert ezekből az oltásokból általában kettő kell.

            S megjöttek hozzám a gázvizsgálók, kitöltött két lapot, de azt nem nézte meg, szivárog-e a gáz, a múltkor megvizsgálták. Talán nem szivárog, bár minden öregszik ebben a lakásban, vajon meddig áll ez a rengeteg tízemeletes Székesfehérváron?

            Nincs jobb, nincs jobb.

            Legalább nem egészségtelen házakban élnek a népek. Bár lelkileg eléggé megviselőek a tízemeletesek.

            Ma nem volt vízhiány, olvastam a Rózsaregényt, nem köt le, tudom, figyelni kellene olvasás közben, mert olyan jókat írok, amilyen figyelemmel olvasok.

            Holnap vasárnap, holnap nem írok, szakadt a mackóalsóm, gondolkoztam, fogadjam-e így a gázvizsgálókat, így nyitottam ajtót nekik, de nem kapcsoltam fel a villanyt az előszobában, így nem látták annyira a bajt.

            Ők se tökéletesek.

…………………………………………………………….

            Június 28. Tényleg jó, hogy vasárnap nem írok, se tévézés nem volt tegnap, se furcsa eset, csak elszállt a tegnapi nap, mára maradt a Rózsaregény utolsó öt oldala, nem kötött le az eddigi sem, elkalandoztam gyakran, írtam már, de amikor kapcsolódtam hozzá, jó volt.

            Ma édesanyának adtam jogi tanácsot, s ő írt délelőtt egy levelet nekem, hogy délután felhívna, s amikor ezt a levelét olvastam (délelőtt), csengett a telefon, édesanya hívott, beszéltünk egy kicsit, s végül délután nem beszéltünk.

            Milyen jó lenne, ha igazi író lennék, s írhatnám, hogy meglátogattam Spiró Györgyöt, de magányos vagyok, ilyen magányos senki nem volt, mert még Csokonait is meghívták ide-oda.

            Vagy író vagyok, vagy őrült. Nem fogadnak szeretettel, az egészen bizonyos, s vagy azért, mert nem néznek normálisnak, vagy azért, mert író vagyok. De hogy lehetnék író, ha semmi díjam, alig megjelenésem, s nincs barátom az írók, művészek közül.

            S ha Pesten élnék? Még rosszabb lenne, Székesfehérváron is rugdosnak, de talán nem mennek el mellettem, ha nagy a baj, ott meg csak a rokonokra számíthatnék, hat ember és édesanya, a százezrekből.

            Nagyon félek. Semmibe vesznek, ha esetleg híres ember leszek valamikor, csodálkozhatnak, hogy most az utcaseprőkkel nem bánnak ilyen lelketlenül, mint velem.

            Az írók többsége szép ruhában jár, milyen szépen felöltöztem kisgyerekkoromban! Jó lenne egy íróbarát. Tudnám vizsgálni másnak a sorsát. Összehasonlíthatnék.

            Édesanya sokszor okoz fájdalmat nekem, vajon tudja-e?

 

Oldal: Június 26. és június 28.
Zságot András naplója - tíz nap - © 2008 - 2024 - naplotiznap.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat